A fotók és írások egy részét a szerzői jog © védi.


2018. április 16.

 
Tunyogi Csapó Gyula 
 
a román kommunista diktatúra időszakát jellemző magyarellenes koncepciós pereiben – igen kevesekkel együtt – önként vállalta a védőügyvédi szerepet. Hite, bátorsága példamutató. A Valóság c. folyóirat 2017/7. számában megjelent tanulmányom olvasható a neten az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívumában.
 

2018. március 2.

Kövendy Gyula, a m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred tisztje a Nagy Háborúban.
 
Hosszú évek óta készültem, hogy egyszer majd megírom Kövendy Gyula – nagyapám öccse – katonai pályafutását, a háborús részvételét. Az I. világháborús hadi téma feldolgozására idén ősszel (2017) jött el az idő.

2017. március 24.

Pálinkás Pallavicini Antal  - A kommunista-sztálinista néphadsereg jeles (elhárító) katonatisztje 

Később kivégezték, mert ő kísérte el fogva tartása helyéről a szabadon engedett (nem kiszabadított!) Mindszentyt. Akkoriban semmiségekért végezték ki az embereket, de Pálinkás Pallavicini ezt maga is bizonyára jól tudta. A katonai perekről és a kommunista önkény egyéb koncepciós pereiről bizonyára hallott és tudott a kommunista rendszerhez abszolút hű, azt maximálisan kiszolgáló, származását megtagadó (és családja által megtagadott) magas rangú katonatisztként, elhárítóként, kommunistaként. Pallavicini sok mindenre hajlandó volt meggyőződéses kommunistaként a rendszer szolgálatában. Elnézte a kommunistáknak azt is, hogy a testvérét a szovjet gulágon gyilkolták meg.

2015. október 23.

1956 

Dr. Kövendy Gyula - a Debreceni 6-os sz. Autóközlekedési Vállalat (AKÖV) későbbi vezető jogtanácsosa



2015. március 15.


Szabadságszerető felmenőim


Apai dédanyám tompai Bothos Ágnes volt. „A Bothos család 8 alkirálybírót s 3 főjegyzőt adott Marosszéknek. Imre pedig 1703-ban maros-vásárhelyi várparancsnok volt. Botos Ádám 1848-ban az önvédelmi harczban esett el. III. Gábor mint Garibaldista részt vett az olaszországi ütközetekben. Kálmán, szintén részt vesz az 1848/49-iki szabadságharczban, főhadnagy volt.”

2015. február 25.


A kommunizmus áldozatainak emléknapjára

Az alábbi megsárgult boríték dátumbélyegzőjén látható napon levelet adott fel Nagyapáméknak Rotharidesz Zsuzsi, egy ismeretlen illető. Sok jólelkű magyar emberhez hasonlóan ő is megtalálta a vágányok mellé kihajított papírt és elküldte a címzettnek. A lezárt marhavagonokból csúsztatták vagy dobták ki a kis galacsinokat, apró cetliket, cédulákat, papírfecniket azok a hadifogoly férfiak, akiket ártatlanul az orosz munkatáborokba, a gulágra vittek a "felszabadító" szovjet csapatok...

2014. október 31.


KÖVENDY KATALIN

A "Valóság" c. folyóiratban megjelent, többnyire család- és mikrotörténeti írásaimból

Az alábbi címekre kattintva a Valóság c. folyóiratban 2010–2015 között megjelent írásaimból olvasható néhány részlet; illetve három teljes (pdf formátumú, letölthető) írás.

2014. február 16.

KÖVENDY KATALIN

A rendszerváltó "nagy öregek" generációjáról 

A mai harmincasok nagyszülei, a mai kisgyerekek még életben lévő dédszülei, azaz a mai nyolcvan évesek és nyolcvanon túliak alkotják azt a korosztályt, amelynek tagjai fiatalon, de már felnőttként élték meg a kommunista elnyomás kialakulását, majd a totalitárius diktatúrát, a munkások és parasztok 1945-től1 1989-ig tartó uralmát. A korábbi generációk, az idősebb rokonaik, a szüleik már a két világháború közötti időszakban is különböző korú, de felnőtt emberek voltak, és a rendszerváltás előtt, a hetvenes évek végére többnyire meghaltak; azok pedig, akik a világháború alatt és közvetlenül utána születtek, a mai hetven év körüliek, már gyerekként is a kommunista diktatúra „tanításán” nőttek fel.

2012. november 9.


KÖVENDY KATALIN

Az Arisztokraták c. állambiztonsági dossziéról 

Az ötvenes évek végén a fiatal egyetemi oktató a művészettörténet vizsga során, miután már mindent megpróbált azért, hogy kihúzzon egy értelmes mondatot a kommunista pártfunkcionárius vizsgázóból, végül arra kérte, hogy jó, akkor mondjon bármit Michelangeloról. A válasz ez volt: „Eddigi pályafutásom során nem találkoztam ezzel a névvel.”
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában folytatott kutatásaim során egy arisztokrata származású, volt I. világháborús katonatiszt kapcsán alkalmam volt alaposan áttanulmányozni egy dossziét, amely az arisztokráciát vette górcső alá. Az Arisztokraták, tőkések, volt horthysta államapparátus tagjai című, természetesen szigorúan titkos, több mint kétszáz oldalas dossziét 1958 májusában nyitották a Budapesti Rendőr Főkapitányság Politikai Osztályának III/d osztályán.[2] A „javaslat objektum dosszié nyitására” 1958. április 21-én született meg a BRFK Nyomozó Osztály V/a. csoportjánál. Sárdi Kálmán rendőr főhadnagy javaslata a következő volt...

2012. március 17.

KÖVENDY KATALIN

A kommunista diktatúrák értelmiségéről és a folytonosságról

            Az 1945 utáni időkben, a Rákosi-érában és a teljes Kádár-korban, az ötvenes,  hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években nem kizárólag a tehetségük és tudásuk miatt kerültek jó értelmiségi állásokba diplomás emberek. Érvényes ez a mai, különböző pozíciókban lévő értelmiségiek – értelemszerűen nem a legfiatalabb korosztály – többségére is. A takarítónő, a házmester, a marós, a szegényparaszt vagy később egyszerű TSZ-tag, vagy a gyári munkás gyerekét hamarabb és szívesebben vették oda a Kádár-érában bármelyik tanszékre az akkori vezetők, akik jobbára maguk is munkás-paraszti származásuk és a rendszerhez való hűségük miatt emelkedtek ki a munkásosztály vagy a nincstelen parasztság soraiból egy-két generációval[1] korábban, a Rákosi-éra alatt.

2011. május 26.

Kövendy Katalin

„Lerúgatom véle a csillagokat” – A 48-as dalokról, a nemzettudatról 4.
        
Sepsiszentgyörgyi huszárcsákó
Ahhoz, hogy egy ország népét képletesen szólva járomba lehessen hajtani, méghozzá úgy, hogy a végén már önként kérje a nyakába a jármot, arcára pedig a szemellenzőt, hogy csakis egyetlen irányba legyen képes nézni, vagy inkább bámulni, s hogy következésképpen egyetlen irányba menjen – több dologra van szükség. Az egyik az oktatás és nevelés szétzüllesztése. Ennek eredményeként olyan generációk nőhetnek fel, akiknek igényük sem lesz semmi olyan dologra, ami a csőlátó perspektíván, s a csordában való vonulás tényén és irányán kívül esne.

2011. május 25.

Kövendy Katalin

A turulmadárról, a csúsztatásokról, a társításokról és hárításokról. A nemzettudatról 3.
           
Százhalombatta
Budapesten a Királyi Palota előtt ott lehet – szétterült szárnyakkal a Dunára nézőn – a régi hatalmas turulszobor, de a magyar mondavilág eme mitikus alakja nem kívánt szimbólum ebben az országban hosszú évtizedek óta. Pedig ugyanúgy a kultúránk, az eredetmítoszunk része, mint az olaszoknál a két kis emberkölyköt szoptató anyafarkas. Miben más a kettő? Mindkettő képtelen történet, mint ahogy a népek mitológiái teli vannak csodás és hihetetlen történetekkel és alakokkal.

2011. május 22.

Kövendy Katalin

„Szülőanyám, te szép Magyarország”  – A nemzettudatról 2.

Ugyanez az öntudat – hogy tudom, ki vagyok, mit érek – érvényes a kisebb és nagyobb közösségekre is. Ha közösségként tudjuk azt, hogy melyek az értékeink és melyek a hibáink, akkor nem becsüljük alá az értékeinket, és nem bagatellizáljuk a hibáinkat. Nem akarunk szándékosan elszürkülni és a még nagyobb tömegekhez hasonlítani, nem hisszük sem értéktelenebbnek, sem értékesebbnek önmagunkat. Romboló és bomlasztó hatású lesz, ha a médiából és az oktatás során hosszú éveken

2011. május 18.

Kövendy Katalin

„Szülőanyám, te szép Magyarország” – A nemzettudatról 1.
   
Az utóbbi évtizedekben felnőtt nem egy olyan generáció, amelynek tagjai nemhogy büszkeséget nem, de hovatovább kifejezetten szégyent vagy undort éreznek, ha a dicső múltat egyáltalán csak megemlítik nekik. Magyarságukra inkább szemlesütve vagy sehogyan sem gondolnak. „Á, minek már ezzel foglalkozni, lépjünk már túl rajta, haladjunk már, előre kell nézni, miért kell ünnepelni régmúlt embereket és tetteiket?” – lett az általános vélekedés sokak számára. Messze van már tőlük