Pálinkás Pallavicini Antal  - A kommunista-sztálinista néphadsereg jeles (elhárító) katonatisztje 

Később kivégezték, mert ő kísérte el fogva tartása helyéről a szabadon engedett (nem kiszabadított!) Mindszentyt. Akkoriban semmiségekért végezték ki az embereket, de Pálinkás Pallavicini ezt maga is bizonyára jól tudta. A katonai perekről és a kommunista önkény egyéb koncepciós pereiről bizonyára hallott és tudott a kommunista rendszerhez abszolút hű, azt maximálisan kiszolgáló, származását megtagadó (és családja által megtagadott) magas rangú katonatisztként, elhárítóként, kommunistaként. Pallavicini sok mindenre hajlandó volt meggyőződéses kommunistaként a rendszer szolgálatában. Elnézte a kommunistáknak azt is, hogy a testvérét a szovjet gulágon gyilkolták meg.

A kiszínezett történet – Pálinkás (Pallavicini) bokák elegáns összekoccintásával (vagy sem) történő "főúri-tiszti" bemutatkozásáról és – Mindszenty "kiszabadításáról" Mindszenty emlékirataiban nem szerepel; a későbbi kiadás szerkesztőinek köszönhetően került bele Pálinkás (Pallavicini) neve a megjelent kiadásba. Szerepét utólagosan eltúlozandó. Azt, hogy Mindszenty hogyan és mivel volt rögtön tisztában Pálinkás vörös csillagos egyenruháját meglátván, nem tudhatjuk pontosan. Az viszont köztudott volt bizonyos berkekben, hogy míg az egyik Pallavicini fivér az orosz gulágra került, ahonnan sok millió társához hasonlóan nem tért élve haza, a másik fivér, aki megtagadta nevét és Pálinkásra változtatta, beállt a kommunista diktátorok szolgálatába, és sok mindent megtett az általa bizonyára nemesnek vélt ügy diadalra juttatásában. Az az utolsó pillanat, a végkifejlet talán feledteti az ő esetében is az előéletet, mint Rajk esetében. Persze, nem mindenkinek. Mindenesetre nem elfelejtendő, hogy Mindszentyt akkor, abban az időben hurcolták meg, amikor a diktatúra olyan magas rangú katonatisztek rokonszenvét és odaadását élvezte, mint Pálinkás (Pallavicini) Antal. Az új hatalom nem vette át és nem igazolta – szinte említésre sem érdemes kivétellel – a teljes régi honvédtiszti állományt, akiket Recsk, a Hortobágy kényszermunkája, a kitelepítés, a vagyonrablás, a B-listázás, a legalantasabb fizikai segédmunkás lét, az országból való elüldözés, stb. várt.

***

Részletek az Egy 1951-es "apró" koncepciós per (Valóság, 2015. szeptember) c. írásomból.

(A nyomdában sajnos nem kurzívval szedték a kézirat lábjegyzeteiben kurzívval írtakat, de ez nem változtat semmit a lényegen. A lábjegyzeteket téma szerint, nem sorrendben közlöm.)

Nyáry Krisztián közösségi oldalon írt bejegyzése