Kövendy Katalin

„Lerúgatom véle a csillagokat” – A 48-as dalokról, a nemzettudatról 4.

        

Sepsiszentgyörgyi huszárcsákó

Ahhoz, hogy egy ország népét képletesen szólva járomba lehessen hajtani, méghozzá úgy, hogy a végén már önként kérje a nyakába a jármot, arcára pedig a szemellenzőt, hogy csakis egyetlen irányba legyen képes nézni, vagy inkább bámulni, s hogy következésképpen egyetlen irányba menjen – több dologra van szükség. Az egyik az oktatás és nevelés szétzüllesztése. Ennek eredményeként olyan generációk nőhetnek fel, akiknek igényük sem lesz semmi olyan dologra, ami a csőlátó perspektíván, s a csordában való vonulás tényén és irányán kívül esne.

A jó történelemoktatás az egyik legjobb eszköz arra, hogy a felnövő nemzedékek ne járomra és szemellenzőre vágyakozzanak, hanem gerinces, öntudatos, hazájukat szerető emberekké váljanak. Olyanokká, akikben egészséges mértékben megtalálható a nemzethez való tartozás büszke tudata. Akik ezen a téren sem esnek át a ló sem egyik sem másik oldalára. Ha egy ország vezetésének nem célja és nem érdeke a gondolkodó, jellemes, szabadságszerető, igazságra törekvő nép létezése, annak kinevelése, mert uralkodási stílusának és céljainak jobban megfelel egy tompa, bamba, csorda szellemű, méltóságától és szabadságvágyától megfosztott, szégyenkező és közönyös tömeg, akkor jó, ha első lépései között tönkreteszi az oktatáson belül is a történelemoktatást.

Ez kontraszelekcióval, a pedagógustársadalom intellektuális és erkölcsi lesüllyesztésével érhető el. Különböző (pl. politikai és világnézeti) indokokkal és eszközökkel (az anyagi és erkölcsi megbecsültség tudatos tönkretételével) lehet eltávolítani az oktatás területéről mindazokat, aki a „fősodorral” ellentétben nem a nagy szürke massza „előállításán” munkálkodnak, mivel maguk sem ahhoz tartoznak.. Én három évig taníthattam helyettes tanárként történelmet a nyolcvanas évek elején  egy budapesti VIII. kerületi gimnáziumban, azután kitaszítódtam – működésbe lépett a mechanizmus.

        

 Azokban az osztályokban, ahol történelmet tanítottam, nem volt olyan történelemóra másodiktól negyedikig, hogy a térképfelelős ne tette volna fel a táblára a nagy méretű – az óra 45 perce alatt minden tanuló által jól látható – Nagy-Magyarország térképét azokban a félévekben vagy hónapokban, amikor a magyar történelem volt napirenden. Nem hiszem, hogy volt olyan tanítványom, aki ne tudta volna azt, hogy Pozsonytól, Kassától, Lőcsétől, Körmöcbányától kezdve Váradon/Nagyváradon és Nándorfehérváron át Marosvásárhelyig és Kolozsvárig, Világostól Aradon át Segesvárig Erdély, a Partium, a Felvidék és a Délvidék ennek az országnak évszázadokon át része volt: azaz a lakosainak (jelentős részének) természetesen a magyar az anyanyelve. Indirekt, vizuális módon is belekúszott a fejekbe az az alakzat, az a forma, amelyet ott láttak maguk előtt a térképen több éven át.

           

A nemzettudat folyamatos, évtizedek óta tartó lerombolásához hathatós eszköz volt például az énekoktatás ellehetetlenítése is. Egy énekórán, egy jó közös énekléssel (ennek külön kohéziós ereje van) olyan szövegeket tanulhatnak már kicsi korukban a gyerekek, olyan tartalmakkal szembesülhetnek, mint: „Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!” vagy „Éljen a magyar szabadság! Éljen, éljen a nemzet.” „Föl, föl vitézek a csatára, a szent szabadság oltalmára”, „Édes hazánkért hősi vérünk ontjuk, hullajtjuk nagy bátran míg élünk”. „Édesanyám, ki a huszár, ha én nem? Ki nyergeli föl a lovát, ha én nem? Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat, lerúgatom véle a csillagokat.” „Ne sirasson engem senki, jól vagyok tanítva, sem léptébe, sem vágtába, sej, le nem esek róla.”    

Mit képzel önmagáról, a lovagló tudásáról, a bátorságáról, a hazaszeretetéről az, aki azt énekli hetykén, büszkén, hogy akkorát ugrat ő a lovával,  hogy a csillagokat is lerúgatja az égről? Az ilyen magatartás, ez az elszánás mit sugall a másik embernek? Milyen legényeket, férfiakat képzelünk magunk elé, milyen kiállással, milyen lovakkal? Pesszimizmust, gyávaságot, kishitűséget, gerinctelenséget vagy szolgalelkűséget hirdetnek és adnak át ezek a szövegek? Az szüremkedik le ezekből, hogy kushadjunk, mert szürke, jellegtelen vagy egyenesen szégyellni való a múltunk? Nem! Büszkeség, egyenes tartás, méltóság,  hazaszeretet. Ilyen értékek közvetítődnek.

„Büszkén kiáll[1] a csatatérre, hajrá huszárok! Utánam előre!” „Magyarország környes körül füstölög, Kossuth Lajos szent ágyúja dübörög, Maga fújja az angyali trombitát, harcba hívja Magyarország sok fiát.” Olyan vezetői viselkedési mintát közvetítenek ezek a sorok, amelyből egyértelműen az derül ki, hogy az igazi vezető nem csupán beszél valamiről, hanem példát mutat, részt vállal a közös ügyből. Emiatt lesz hiteles és tiszteletreméltó.[2] „Fel van írva és rajzolva haragos kardjára: ez az élet és becsület hazája számára! Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.” „Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat, vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat!” Milyen morált, milyen értékeket adnak át ezek a kijelentések? Például azt, hogy köztünk csak annak van helye, aki maga is bátor és becsületes. Például azt, hogy létezik hazaszeretet, s hogy lehet a hazáért, egy nemes eszméért, a szabadságért, az elnyomás ellen az életünket is áldozni. Az az üzenete, hogy vannak nemes eszmék, sokkalta magasabb rendű értékek és célok, mint a köbcentikkel mérhető autók, a négyzetméterrel mérhető kacsalábon forgó paloták, a talmi hírnevek, a magunkra aggatható, márkásnak kikiáltott ruhadarabok.

„Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára, arany mente a hátára, kard az oldalára, virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába, ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába.” Szégyellni való sujtásos ruhadarab…? És végül álljon itt egy egész strófa, amely szépen tükrözi mindazokat az átadandó és kialakítandó értékeket, amelyek a hazaszeretet érzéséhez vezető első, fontos alappillérek: Süvegemen nemzetiszín rózsa. Ajakamon kedves babám csókja. Ne félj babám, nem megyek világra. Nemzetemnek vagyok katonája. Nem kerestek engemet kötéllel. Zászló alá magam csaptam én fel. Szülőanyám, te szép Magyarország, hogyne lennék holtig igaz hozzád! Olyan marsra lábam se billentem, hogy azt bántsam, aki nem bánt engem. De a szabadságért, ha egy íznyi, talpon állok mindhalálig vívni!”[3] Hazaszeretet, becsület, tisztesség, bátorság, igazság, nemzet, dicsőség, mindhalálig – sokan nem szerették és szeretik még ma sem, ha csak említik is ezeket a szavakat…

Nemzeti dal (Illés, Fonográf, Tolcsvayék)
Most szép lenni katonának ("Éneklő Ifjúság")
Kossuth Lajos azt üzente (Szentegyházi Filharmónia)
Ugyanez más versszakokkal (Békés Banda)
Kossuth Lajos azt üzente 
Kossuth-induló
Kossuth Lajos verbunkja, Honvéd csárdás (Kalamajka Együttes)
1848-as dalok (Téka zenekar)
1848-as dalok szöveggel (Téka)
1848-as dalok (Hunor Citerazenekar Felvidék)

Kossuth Lajos táborában, Kossuth Lajos Debrecenből elindult

Huszárgyerek ha felül a lovára (Szentegyházi Filharmónia)
Ugyanez más előadásban (Békés Banda)
Kossuth Lajos azt üzente; Kossuth Lajos táborában; Bécs várában sír a német, jaj; A jó lovas katonának; Huszárgyerek, huszárgyerek (Rezeda Népzenei Együttes-Kék Duna Dalkör, Dunaszeg 
Görgey-induló
Föl, föl vitézek a csatára (szöveggel)

Klapka-induló
Ugyanez más előadásba (Tisza83 Citerazenekar)

Jól van dolga a mostani huszárnak (Szentegyházi Filharmónia)
Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját
Huszárosan vágatom a hajamat (Kallós Zoltán születésnapi gálaműsora)
Engem hívnak Fábián Pistának, Huszárosra vágatom a hajamat (Tavaszi Hadjárat cd)
1848-ik évben (Gyimesbükki ünnepség énekese)
1848-ik évben (Kolozsvári ünnepség énekese) 
Isaszegi induló 

Gábor Áron rézágyúja 1:58-tól (Kalamajka Zenekar)

Szép a huszár, El kell menni valahára, Bécs várában sír a német, jaj, Süvegemen nemzetiszín rózsa, Garibaldi csárdás kis kalapja (Kék Duna Dalkör Dunaszeg)
Esik az eső, ázik a heveder

Esik az eső, ázik a heveder (Balogh Márton)
Kossuth Lajos azt üzente, Garibaldi csárdás..., Süvegemen... (Marczis Demeter, Magyari Imre és zenekara)
Aradi Vértanúk balladája (Balogh Márton)
Az Aradi Vértanúk emlékére
Az Aradi Vértanúk utolsó mondatai1.
Az Aradi Vértanúk utolsó mondatai2.
Európa csendes (Fonográf, 1984)
Európa csendes (Illés, 1996)
Európa csendes (Illés, 2014)
Március 1848 (Illés)
Batthyány-induló

---

[1] Klapka György

[2] Az aradi vértanúk. Válogatta, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás, digitális kiadás Neumann Kht., 2001.; Az aradi tizenhármak utolsó mondatai.

[3] A szövegek kottával együtt a Rubicon folyóirat honlapján a Kossuth nóták Katona Tamás összeállításában c. mellékletben; a Daloskönyv – Katonadalok, Kossuth- és kuruc nóták aloldalon; valamint a Dalok március 15-ére oldalon találhatók.  

* Dalszövegeket lásd még a Folkrádió honlapján: Tavaszi hadjárat. Huszár- és katonaénekek.
** Magyar népdalok. 48-as dalok.

A Kossuth-szobor Csongrádon c. kép forrása: http://www.magyarorszag-szep.hu/
Sepsiszentgyörgyi huszárcsákó c. kép forrása: a II. világháború hadtörténeti portálja,  WW2 in Hungary http://www.roncskutatas.hu/node/7396